Manapság egyre fontosabbak lesznek azok a dolgok, amelyekkel kötődünk, és melyek közösséget formálnak belőlünk.

         Milyen lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy a hagyományok tovább éljenek, és unokáink is ismerjék őket? Hiszen ízlést formálni, hagyományos értékrendet teremteni a felnövekvő nemzedék számára csak a múlt megismerésével, a népi kultúra ápolásával lehet. 

Ilyen gondolatoktól vezérelve szerveztük meg a „2014 – a külhoni magyar felsősök éve” program keretében, programtervünk harmadik eseményeként hagyományőrző rendezvényünket: a tollfosztót.

         Fokozott izgalommal készültek az eseményre kicsik és nagyok, gyerekek, szülők, nagyszülők. Ötletünket hallva nagymamák, a falu idősebb asszonyai ajánlották fel segítségüket. Ahhoz, hogy megelevenítsük a „fosztót” elsősorban libatollra, szilkékre, szőttesekre, vászonkendőkre, korabeli falvédőkre volt szükségünk. Sok mindent kaptunk, amiből sikerült igazi tájházzá alakítani a sporttermet. A falu apraja nagyja izgatottan várta, hogyan sikerül feleleveníteni, a már-már feledésbe merülő tollfosztót, ami egykor természetes velejárója volt a falusi életnek.

         Meghívott vendégünk Györke Magdolna, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének docense, részletes ismertetőt tartott a paraszti élethez fűződő hagyományokról. Felidézte községünk helyi szokásait, a különböző munkaalkalmakhoz fűződő hagyományokat, amelyek még ott élnek az idősebb nemzedék emlékezetében. Elmondta, hogy a tollfosztás a téli időszakhoz fűződő szokás, melyre Kisgejőcön is hetente többször sor került. Beszédét a következő szavakkal zárta: „A hagyomány egy adott közösség tudásának, tapasztalatainak összessége, mely a közösség fennmaradását támogatja az anyanyelvvel együtt. Ápoljuk és őrizzük hagyományainkat, anyanyelvünket, hogy merjünk álmodni egy szebb, egy tisztább, egy emberibb jövendőt magyarként itt, Kárpátalján.”

    A rövid bevezetőt követően elkezdtük a munkát. Hosszú asztalokra cserépszilkékbe tettük a talut, ezt ültük körül. A tollfosztás célja, hogy a nagyobb tollakról el kell távolítani az ún. kocsot. A „házigazda és háziasszony” köszöntése után az idősebb asszonyok lelkesen mutatták a gyerekeknek, hogyan kell a kocsról a tollat lekopasztani, miből készült régen a jó puha párna, paplan, dunyha.

Hogy vidámabban teljen az idő olyan ismert népdalokat énekeltünk, mint a „Rózsa, rózsa, labdarózsa levele…”, „Kiskút, kerekes kút van az udvaromban”, „Hol jártál az éjjel cinegemadár”, „Hármat tojott a fekete kánya”, „Este van már késő este”. A „házigazda és a gazdasszony” a fosztók szórakoztatására vicces történeteket mesélt. A közös népdaltanulás során az idősebbek számára jól ismert „Tollfosztóban voltam az este” és a „Hej fosztóka, fosztóka” népdalokat tanultuk meg Györke Marianna énektanár vezetésével. A hagyományőrző tánccsoport táncra is perdült: a legények fürge lábbal járták a verbunkost fergeteges hangulatot teremtve. 

A fiúk a szokáshoz híven megtanulták a talukenő kötését. Amikor elkészültek, mindenki odaadta a kiválasztott lánynak felkérve őket egy táncra. 

Ahogy telt az idő, úgy fogyott a talu. Végül a „háziasszony” körbe járta az asztalokat, párnatokba szedte a megfosztott tollat.

Pár nappal a fosztó előtt lemorzsoltuk a tengerit, megtisztítottuk és előtte egy nappal beáztatattuk, mivel a tollfosztókat illik megvendégelni. A tollfosztás elmaradhatatlan eledele volt és ma is az – a tengerileves, cukros főtt tengeri. A beáztatott tengerit kora hajnalban odatettük főni, és egész nap lassú tűzön főtt, a vizet folyamatosan pótoltuk, így délutánra elkészült a hagyományos étel. A munka befejeztével a háziasszony mindenkit megkínált a tengerilevessel és diós-mákos rétessel. 

A közösen végzett téli munkák, így a tollfosztás is, a költészet és a játék különleges színpadát alkották. E munkákat ugyanis többnyire zárt helyiségben végezték, és a mesemondásra, énekekre azért is szükség volt, hogy az egyhangú munkát jó kedvvel végezzék.

Kisgejőcön napjainkban már nagyon ritkán és csak a szűk család jár össze tollfosztóba, így ez már nem olyan közösségi jellegű, mint régebben volt. Ezért fontos megismertetnünk a gyerekekkel a különböző népszokásokat, a hozzájuk tartozó hiedelmeket, népdalokat, történeteket, valamint a szakszavakat, tájszókat, amelyek egy-egy munkával kapcsolatos népszokáshoz fűződnek.

A tollfosztót megelevenítő rendezvényünk jó hangulatban, vidáman telt, amelyről a résztvevő gyerekek, szülők, nagyszülők új élményekkel gazdagodva tértek haza.

A rendezvényt szervező pedagógusok