A Kisgejőci Egry Ferenc Oktatási - Nevelési Komplexumban működő Rákóczi Szövetség helyi alapszervezete az ősz folyamán megszervezte idei honismereti kirándulását. Az úticél: Kárpátalja magyar vonatkozású emlékhelyeinek meglátogatása. Régen érlelődött már bennünk a gondolat, hogy lehetőség szerint megismertessük a gyerekekkel szülőföldünk nevezetességeit, elinduljunk őseink nyomában. Ezt a lehetőséget kaptuk meg a Rákóczi Szövetségtől, amely a számunkra megítélt jelentős összegű támogatással elősegítette a kirándulás megvalósítását.

Az említett szombati napon már jókor reggel előállt a két autóbusz, amelyik a lelkes gyerekcsapatot  utunk első állomására szállította: a szolyvai emlékparkba. Ez a hely jelképévé vált a kárpátaljai magyarság  szomorú sorsának a 2. világháború után. A 4. ukrán front 1944 november 13-án közzétett egy határozatot, miszerint 3 napon belül jelentkeznie kell a városparancsnokságon minden 18 és 50 év közötti magyar és német hadköteles egyénnek, valamint azoknak, akik a Magyar csendőrség és rendőrség szolgálatában álltak, hogy segítsenek a háború okozta károk helyreállításában. A közlemény szerint 3 napot kellett volna távol tölteniük a családjuktól. Becslések szerint 30-40 ezer embert tartóztattak le és zártak munkatáborba. Az elhurcoltak első állomása Szolyva volt. Nagyon sokan el sem jutottak a gulágra, már itt életüket vesztették az embertelen fogvatartási körülmények miatt. Az elhurcolt férfiak kb. egyharmada soha nem tért vissza. Ezekről az eseményekről csak 1980 után lehetett nyíltan beszélni. Az emlékparkot 1994-ben avatták fel, ami 2004-ben új emlékművel bővült. Az áldozatok nevét tartalmazó márványtáblákat a siratófalra szerelték fel. A fekete márványból készült táblákra több mint 12 ezer név van rávésve, köztük a Kisgejőc településről elhurcolt férfiak neve is. Az emlékmű falán elhelyeztük a kegyelet és az emlékezés koszorúját, és elénekeltük a Himnuszt.

   Ezután folytattuk utunkat a Vereckei-hágó felé. Verőfényes déli napsütésben értünk fel a  Kárpátok 841 m magas csúcsára, ahol a honfoglalási emlékmű magasodik. A hét kőtömbből álló monumentális alkotást Matl Péter munkácsi szobrászművész készítette. Végleges formáját 2008-ben nyerte el, amikor a magyar állam 25 millió ft ráfordítással újjáépíttette. A Vereckei- hágó a magyarság egyik zarándokhelyévé vált.  Felemelő érzés volt itt állni a magas hegytetőn és csodálni a körülöttünk elterülő hegykoszorú őszi pompáját. Közben talán megértettük, miért is tetszett meg ez a táj, az egész Kárpát-medence honfoglaló őseinknek. Az emlékmű történetének rövid ismertetője után felhelyeztük a nemzetiszín koszorút, és elénekeltük a Himnuszt. Utunkat csak kétórai pihenő után folytattuk, hiszen a gyerekek élvezték a friss hegyi levegőt, az erdőt, a szabadságot.

   Harmadik állomásként az Árpád-vonal egyik feltárt és látogatható erődítményének megtekintését iktattuk be. Az Árpád-vonal a Magyar Királyi Honvédség védelmi rendszere volt a 2. világháborúban az Északkelet- és Keleti Kárpátokban. Ez légvonalban 700 km hosszú erődítményrendszer volt , melyet vasbeton szerkezetű tüzelőállásokkal erősítettek meg. A kiépített erődítmény valamennyi a hegyeken átvezető szorost lezárta. Az egyik feltárt erődítmény Alsó-Verecke falu határában található. Idegenvezető fogadta itt csoportunkat, aki elmagyarázta az erődítmény szerkezetét és védelmi funkcióját.  Ezután leereszkedtünk négy emeletnyi mélységbe a hegy gyomrába. Izgalmas sétát tettünk az egykor katonai kaszárnyával, hadikórházzal rendelkező földalatti létesítményben, ami még ma is saját ivóvízforrással és vízelterelő csatornával rendelkezik. Kicsit visszamentünk az időben, és elképzeltük az itt tartózkodó katonák mindennapjait. Kis kiállítás is található az erődítményben korabeli fotókkal és megmaradt katonai eszközökkel. A földalatti séta után jóleső érzés volt újra feljönni a napvilágra és folytatni utunkat immár hazafelé .

   Ezzel a szép kirándulással régi vágyunk teljesült, jobban megismertetni a gyerekekkel szülőföldünk történelmét. Tudatosítani bennük azt, hogy mi, magyarok  itt a Kárpátok alján itthon vagyunk, ez a mi kis hazánk.

   A támogatást és a lehetőséget ezúton is köszönjük a Rákóczi Szövetségnek és bízunk a további gyümölcsöző együttműködésben.

    Perduk Ibolya,  magyartanár, a Rákóczi Szövetség helyi szervezetének elnöke